151. Zsoltár

151/a zsoltár
col. XXVIII. 

Halleluja. Dávid, Jísaj fia (szerzeménye).
1. Kisebb voltam fivéreimnél, és fiatalabb atyám fiainál. Ő pásztorrá tett engem nyája fölött, és uralkodóvá bárányai fölött.
2. Kezem sípot készített, ujjaim hárfát; dicsőséget adtam az Úrnak; lelkemben szóltam így.
3. A hegyek nem tanúskodnak felőle, és a dombok nem beszélnek (róla). A fák áldják az én szavaimat, és a nyájak tetteimet.
4. Hiszen ki tudná elmondani, és beszélni róla, és előszámlálni az Úr tetteit? Isten mindent látott, mindent hallott, és mindenre figyel. Ő küldte prófétáját, hogy felkenjen engem, Sámuelt, hogy dicsőítsen engem. Fivéreim kimentek elébe, széptermetűek, jó külsejűek.
5. Magasak voltak, szép hajjal, az Úr mégsem őket választotta.
6. Elküldött, és engem választott ki, a nyáj mellől, és fölkent szent olajjal, népe hercegévé, uralkodóvá az Ő szövetsége fiai fölé.